Mi okozza?






A betegség okozója a Clostridium tetani, egy pálcika alakú csillangós baktérium, mely a talaj felületes rétegeiben - különösen a jól trágyázott talajban - majdnem mindenütt előfordul részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.

A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad. A tetanuszbaktérium vegetatív alakja könnyen elpusztítható akár 10%-os klórmésszel is, de a spórák nagyon ellenállók.

A betegséget valójában a tetanusztoxin okozza, egy rendkívül erélyesen ható méreg, mely az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsöt, majd végül a légzőizmok bénulását és az állat kimúlását okozza.

Bizonyára felvetődik a kérdés, hogy vajon a bélcsatornában lévő nagyszámú tetanusz. baktérium miért nem okoz betegséget? Egyszerűen azért, mert a toxin szájon át hatástalan és csak az emésztőcsövön kívüli módon képes betegséget előidézni.



Hogyan történik a fertőzés?


A tetanuszt mindenekelőtt sebfertőzéses bántalomként tartjuk nyilván, azért, mert ahhoz hogy a baktériumok elszaporodjanak és mérgező toxint termeljenek egyrészt oxigénmentes környezetbe kell kerülniük, másrészt megfelelő táplálékhoz kell jutniuk.
Márpedig ilyen oxigénmentes körülmények elsősorban a szűrt, szakított, zúzott sebekben alakulnak ki, ugyanakkor ezekben a véralvadék és az elhaló szövetcafatok révén bőséges táplálék is rendelkezésre áll a kórokozók számára.
Miután pedig a bacilusok a nyálkahártya sérüléseken is bejuthatnak a szervezetbe, előfordulhat a száj és a bél nyálkahártyáján, sőt kérődzőkben akár az előgyomrok falán keresztül történő fertőződés is.

A seb mélyen elszaporodó baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák menten, másrészt a nyirok- és véráram útján a központi idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetben elterjedhet.

A baktériumméreg a motoros idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő, melynek következtében a megfelelő izmokban már a legcsekélyebb ingerekre is igen fájdalmas görcsös állapot, merevgörcs (= tetanusz) fejlődik ki.

Az idegrendszerben egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó toxintömegek mind nagyobb területen betegítik meg a mozgató idegsejteket, következésképpen a kezdetben csak egyes izmokra vagy izomcsoportokra szorítkozó görcsös állapot általánossá válhat, majd végül a légzőközpont megbénul. A halál közvetlen oka a légzőcentrumnak a toxin direkt hatására bekövetkező bénulása, amihez hozzájárul a vérkeringés zavara is.

A fokozott reflexingerlékenység a magyarázata annak, hogy a beteg állatokat sötét, csendes, lehetőleg minden ingerhatástól mentes környezetben kell elhelyezni.



Kiváltó okok



1. Mindig számolni kell a tetanusz veszélyével, ha földdel, porral szennyeződik a seb, és nem kezelik időben (fertőtlenítés, oltás, stb.).

2. Főként veszélyesek a szúrt, szakított vagy zúzott sebek, lovaknál a patasérülések vagy a patkoláskor keletkezett folytonossági hiányok.

3. Tömeges megbetegedés fordulhat elő a birkák nyírásakor vagy a bárányok között a köldökzsinór csonkjának fertőződésekor.

4. A kannibalizmust megelőző farokcsonkítások során feltétlenül gondoskodni kell a megfelelő fertőtlenítésről.

5. Magam is láttam olyan esetet, amikor a gondozó villával fenyegetvén meg az állatot szúrást ejtett rajta, majd ez tetanusz fellépésével járt.

6. Sertéseknél bizony nem egyszer előfordult, hogy az oltáskor vagy éppenséggel az ivartalanításkor (herélés, miskárolás) fertőződtek meg az állatok.

7. Kialakulhat a betegség a nehéz ellések után is, amikor a segédkezők kellő mosakodás nélkül nyúlnak a méhbe vagy szennyezett ellető kötelet használnak.

8. Kísérleti vizsgálatok igazolták, hogy más baktériumok (E. coli, streptococcusok) jelenlétében együttes fertőzés során fokozódott a tetanusz-baktériumok toxintermelése.



Milyen tünetekkel jár?


Lovon a fertőzés különösen gyakran csatlakozik szegbelépéshez, megnyilalláshoz, pártatipráshoz, heréléshez. A lappangási idő leggyakrabban 14 nap. Az első tünet a pislogóhártya előesése, ami eleinte csak a fej oldalra fordításakor észlelhető. Ugyancsak korai tünet a takarmány nehézkes rágása, a szájzár (trismus) és a mozgások feszessége.
Néhány nap múlva izomgörcsök mutatkoznak, amit külső ingerek; zaj, érintés, fény, stb. vált ki. A végtagizmok görcse miatt jellemző a fűrészbakállás és a merev járás.

A fültartás is merev, az orrnyílások trombitaszerűen tágak.

A mellkasi izmok görcse miatt a légzés felületes, a légzőmozgásokat gyakran fájdalmas nyögés kíséri. A hasfal feszes. Ugyancsak jellemző a merev zászlós faroktartás. A hőmérséklet kezdetben normális, majd utóbb a szövődmények miatt és az elhullás előtt akár 42-43 °C-ra is felemelkedik. A legcsekélyebb hang vagy érintési inger - ajtócsukás vagy akár a légy rászállása is általános izomösszehúzódást vált ki.
Az elhullás oka szívbénulás, megfulladás vagy éppenséggel félrenyelésből eredő üszkös tüdőgyulladás.

Szarvasmarhában a sérüléseken kívül az előgyomrokat sértő idegentestek is okozhatják a fertőzést, legtöbbször azonban az ellés után a szülőúti sérülésekből, borjakon a köldökcsonk fertőzéséből indul ki.

A betegség emésztési zavarral kezdődik, a bélsár- és vizeletürítés is szünetelhet. Felhívja a bajra a figyelmet a pislogóhártya előesése és a szemgoly6 kidülledése. Olykor a fej- és nyaktartás merev, a nyakizomzat deszkakemény, a nyak oldalra nem hajlítható. Ugyancsak jellemző a fűrészbakállás szétterpesztett lábakkal, a merev járás és a merev faroktartás.

Juhokban a kérődzés elmaradásával, felfuvódással jár a bántalom. A beteg állat mereven fűrészbakszerűen a lábait szétterpesztve áll, fejét kissé előrenyújtja, fülei mereven elállnak.
Csak fokozott ösztökélésre hajlandó az állat megmozdulni, végtagjait nagyon nehézkesen, feszesen viszi előre.
Juhokban legtöbbször a herélés, farokcsonkítás, nyírás és ellési sebek kapcsán, az újszülött bárányokban pedig a köldökfertőzés következményeként, akár istállójárvány alakjában mutatkozik a tetanusz.

Kecske esetében a tünetek hasonlóak. Sertésekben a tetanusz harapott sebek, ivartalanítások, oltások fülgombozás, fülcsipkézés, farokcsonkítás, a malacok szegletfogainak a lecsípése, újszülöttek esetében a köldökzsinór csonkjának fertőzőttsége vagy éppenséggel a nehéz ellések során keletkezik akkor, ha nem tartjuk be a higiéniás szabályokat, ha nem tiszta kézzel nyúlunk a szülőútba stb. A csontvázizmok merevgörcse a rágóizmokban, általában a fej izmaiban kezdődik és lassan terjed a többi izmokra. Ennek megfelelően először a szájzár alakul ki. Amikor pedig a görcsös állapot az egész testre kiterjed, a mozgás feszessége, majd fűrészbakszerű állás, merev fej- és testtartás figyelhető meg. Súlyos esetben az állatok előre illetve hátrafelé nyújtott lábakkal általános merevgörcsben hason fekszenek.

Kutyában többnyire a végtagok sérülései, de nem egyszer a fogváltással kapcsolatos nyálkahártya-sérülések, műtéti sebek fertőződése okozza a tetanuszt. A beteg kutyákban többnyire először a fejen észleljük az izmok merevgörcsét. A homlokon hosszanti ráncok képződnek, a szájszöglet hátrahúzódik. Kezdetben a tekintet merev, a szem kidülled, széttérő kancsalság és szájzár jelentkezhet. A pislogóhártya gyakran előesik. Az állat szétterpesztett lábakkal mereven áll és jár. Előrehaladott esetben a kutya nem tud lábra állni, merev görcsben, hátrahajlított nyak- és fejtartásban fekszik. A halál 1-2 héten belül bekövetkezik.



Gyógykezelés - megelőzés


1. Mindenekelőtt fel kell kutatni a fertőzés kapuját. A seb kimetszésével, feltárásával együtt erélyes fertőtlenítést kell végezni.

2. Antibiotikumok adagolásával a baktériumok számának csökkentését és a további toxintermelést igyekszünk csökkenteni.

3. A felszívódó toxin semlegesítésére antitoxikus vérsavót kell adni, lovaknak az első alkalommal 120-150 ezer, kisebb állatoknak 5-20 ezer egységnyi adagolásban részben érbe, részben pedig bőr alá fecskendezve.

4. A merevgörcsök és az ezzel járó fájdalom enyhítésére görcsoldó szereket használjuk.

5. Ha a beteg már nem képes enni és inni, a mesterséges táplálásáról is gondoskodni kell. Mindenesetre könnyen rágható és lenyelhető takarmánnyal kell kúrálni.

Nagy állatnak naponta néhány liter vizet kell ömleszteni a végbélbe, melybe vödrönként fél kg kristálycukrot oldottunk fel.

6. Időnként a végbélből a bélsarat el kell távolítani, és a szájüreget ajánlatos tiszta vízzel kifecskendezni.

7. A beteg állatot a gyógykezelés időtartamára csendes, besötétített, zavarmentes helyen kell tartani.

8. Amennyiben olyan állatot ért súlyos sérülés, melyet előzőleg már anatoxinnal védőoltásbari részesítettek, nem szükséges a drága tetanusz elleni szérumot adni, hanem elegendő az anatoxinos oltás megismétlésével bennük az emlékeztető reakciót kiváltani.




Megelőző oltás


Az anatoxinnal végzett védőoltás egy évig tartó védettséggel jár, ha az előírás szerint alkalmazzuk, de ez állatorvosi feladat. A tetanusz anatoxin adagja lónak és szarvasmarhának 10 ml, kifejlett sertésnek, borjúnak, csikónak 5 ml, kutyának, malacnak, kiskérődzőknek pedig 2-3 milliliter. Az anatoxin kiváltotta aktív immunitás az oltás utáni 8-10. napra fejlődik ki, és fél-egy évig tart. A védettség lényegesen növelhető, ha az oltást 3-4 hét múlva megismételjük, ezt követően pedig évente egy alkalommal kell emlékeztető oltást adni. A tetanusz igen veszélyes betegség, nagyon ajánlatos a bajt vakcinás oltással megelőzni